ZZ

ZZ szerette ezt a helyet, bár kétségtelen, hogy mondjuk szülővárosában meg tudott inni egy sört a hely légkörének különösebb mérlegelése nélkül is. Az ilyesmi persze jellemzően nem a dekorációból jön, bár megfordítva talán más a helyzet, ha (túlélő) szocreál környezetbe csöppent, ZZ-t azért megérintette a hely szelleme (borsodi-kevert), ami nem volt kellemetlen, de más viselkedésformát kívánt. A KR fő vonzereje ezzel szemben a néni volt a pultnál, rendelkezett a szükséges angol szavak ismeretével (sőt, az italokra használatos jelzőkben messze felülmúlta ZZ-t), és gyakran mosolygott. ZZ próbálta nagyanyját elképzelni hasonló pozícióban, de mindig arra jutott, hogy a helyzet igényelte toleranciában nem venné fel a versenyt KR nénivel. Nyilván komoly képességek és gyakorlat kell az árusított termék kivédhetetlen következményeinek (úgymint részeg vendégek) a kezelésére, és ha valaki még 60 fölött is ezt csinálja, akkor jó kell hogy legyen ebben is. Szóval a néni sokat mosolygott, és jó sört mért. ZZ remélte megvan még az öreg is, egy ideje már nem látta.