Városfelfedező utakon a legnagyobb dolog a bicikli, ZZ már jópárat tönkretett ily módon, nem büszke rá. Mentségére legyen mondva, a legtöbb eleve nem volt kiemelkedő állapotban már a kezdetek kezdetén sem. Bizonyos méret fölött azonban lehetetlen összekapcsolni a már ismert részeket gyalogláb, a busz meg mintha TV-n néznénk a várost. Így ZZ a térkép színes foltjait elválasztó nagy fehér területeken való csatornafúrást szinte csak két keréken tudta elképzelni.
Másrészt persze, ha már többször volt ZZ valahol, a felfedezési láz és a már kedvelt helyek meglátogatásának az ingerenciája gyakran került ellentmondásba. (Megjegyzendő, hogy ZZ mindig van valahol, de gyakran máshol.) Szívesen gondolt rá, hogy nyáron milyen szép feltűnően nyikorgott alatta M biciklije, miközben módszeresen égette le a tarkóját a furcsán szürkés nappal. De így találta meg a talán legjobb zöldségest a városban, a chilis oliváról nem is beszélve. Mindazonáltal a későn jött (és gyorsan elment) hó emléke miatt most inkábba telítődés érzése felé hajlott, valami ismert helyre kellene menni, gondolta. Bár a kikötőben soha nem volt még, azt pedig általában szeretette megnézni, talán nem is a hajók és daruk, hanem valahogy az utazós élménnyel vegyes szagok miatt. Ráadásul felmerül az is, hogy állítólag jó ebben a hónapban kagylót enni, nem mintha ZZ különösebben odalett volna érte, de beteg se volt még soha utána. Ugyanakkor P szerint a kikötőben verik meg az embert a legkönnyebben. Sokan kell menni, válaszolta ZZ, akit a hétvége ilyesfajta bizonytalansága nem kedvetlenített el.
